is not falling down but the enemies are inside.

Ez csak arról jutott eszembe, hogy Chrissynek ajánlottam a filmet. Újra akartam nézni, de arra jutottam, hogy ebben az idegileg labilis  állapotomban nem kellene. Szóval nem néztem, de azért emlékeztetőnek beteszem ide a rajzom.

Pont úgy érzem magam, mint ez a szerencsétlen baba. De persze tudom, hogy ez csak átmeneti. Pánikolok, mert mindjárt otthon vagyok és már semmi kedvem dolgozni. És ma elmentem a k*va hidegben a commune-be, aláírni egy nyamvadt papírt, és erre vártam másfél órát és gyalogoltam másfél km-t. Köszi Belgium.

Helyesebben írok franciául, mint a kollégáim. :D Mégiscsak van vmi értelme a nyelvtancentrikus oktatásnak. habár még mindig a beszélős mellett voksolok. De köszönöm Muresán Krisztina! :)

Egyébiránt nem sokat tudok most mesélni, ill. lenne mit, de nincs energiám. majd otthonról. ;)

Csüt reggel megölelem a nővérem és ezt vehetjük úgy, hogy feltettem az elemeket tölteni.

Szóval írás helyett inkább megmutatom az ikreket, akik a legtöb b fejtörést okozzák, majdhogynem a szó szoros értelmében. :S

Ő Thomas, a legagresszívabb.

Ő pedig Robin, aki majdnem ugyanolyan, azzal a különbséggel, hogy ő sokszor inkább bezárkózik, és nem hajlandó semmit sem mondani. Pl kér-e banánt? semmi reakció, csak mered rád, mint ezen a képen.

Hát ennyi mára. Ha valaki látja Kingát, akkor ültesse le a gép elé, és ne engedje addig fölállni, amíg azt nem írja, h 17-19 közül vmikor pesten lesz v 20-án Kecsón! Puszillak ám! <3

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.